Akik rajzolnak, azok is megteszik, hogy újrarajzolják 1-2-5 éves munkájukat egy ilyen volt-ilyen lett képhez, hogy megmutassák, mennyit fejlődtek. Olyan sportokban pedig, ahol nem az esztétika a lényeg, azt mutogatják, menyit javult a teljesítményük (mennyivel gyorsabban vagy mennyivel nagyobb súllyal). Például van olyan videú, ahol day0-ban azt mitatja, másfél húzódzkodást és 10 fekvőt nem tud lenyomni, egy 90 napos callisthenics edzés után meg nyomja, mint a gép. Ez semmiben sem más. Ilyen az emberi természet. 24. 06:30 Hasznos számodra ez a válasz? 8/12 anonim válasza: Amelyikben nincs reklám, szöveg, dátumok, csak szimplán az edzés és az eredmények, az inspirációt ad. 08:02 Hasznos számodra ez a válasz? 9/12 A kérdező kommentje: Köszönöm az értelmes válaszokat, így már értem. 10/12 anonim válasza: 0% "Szerintem semmi baj nincs azzal ha éveken át dolgozol valamiért és azt megosztod a világgal. " Senki nem kíváncsi rá. Magamutogató, eltorzult értékrendű személy lehetsz. Igazi y generációs... 10:05 Hasznos számodra ez a válasz?
Ó, milyen hosszú időn át nem leszünk, és a világ létezik tovább – se név, se jel nem marad utánunk. Előtte nem voltunk és hiányát nem éreztük, utána, amikor már nem leszünk, úgy lesz, mint előtte volt. Omár Khajjám, XI. századi perzsa költő verse Az Előtte-utána költői szépségű, izgalmas formai kísérlet; nem hagyományos dramaturgiát követő jelenetsor, szerkezete zeneműhöz hasonló, leginkább szó-operának lehetne nevezni, amelyben minden szereplő a saját külön szólamát játssza, de az egészből mégis létrejön egyfajta teljesség. A több leírást és szerzői instrukciót, mint dialógust vagy akciót tartalmazó szöveg tág teret ad a rendezői, a színészi - és a nézői inspirációnak. A töredékes, filmszerűen "vágott" történetek az élet valószerűtlenségét és titokzatosságát, kisszerűségét és banalitását, törékenységét és kiszámíthatatlanságát, boldogságát és boldogtalanságát sűrítik össze, a látszólag véletlenszerűen felbukkanó és eltűnő figurák történetei összeszövődnek. A mindennapi, különös vagy szürreális elemekből a szerző az emberi létezés panorámaképét rakja ki, valami olyasmit, mint az az élmény, amelyről a klinikai halálból visszatértek számolnak be, akik egész életüket "kiterítve", mintegy egyetlen képben szemlélhetik.